Közvetlenül a tartalomra
Finn Külügyminisztérium

Bogyószezon Finnországban - Finn Nagykövetség, Budapest : Aktuális

FINN NAGYKÖVETSÉG, Budapest

Kelenhegyi út 16/A
1118 Budapest XI, Hungary
Tel. +36-1-279 2500
E-mail: sanomat.bud@formin.fi
Magyarul | Suomi | English | Svenska |  |  | 
Normál betűméretNagyobb betűméret
 
Hírek, 2006.07.25.

Bogyószezon Finnországban

A bogyós gyümölcsök rendkívül egészségesek. Energiatartalmuk alacsony, viszont vitaminokban gazdagok, flavonoidokat és rostokat tartalmaznak. Ráadásul, ha maga szedi az ember, ingyen van, sõt, a bogyószedõ a természet lágy ölén, friss levegõn tölthet el egy kellemes nyári napot. A finn erdõkben becslések szerint 500-1000 millió kiló bogyós gyümölcs terem, amelynek csak tizedét szedik le. Fogjunk hát egy vödröt, húzzunk csizmát a viperák miatt, ne felejtsük ki a szúnyogriasztókrémet a hátizsákból - és irány az erdõ!

A bogyószedés a szabadidõ eltöltésének kedvelt formája Finnországban. Manapság gazdasági jelentõsége csekély, de sok középkorú emlékszik még azokra az idõkre, amikor õsszel megadott mennyiségû vörösáfonyát kellett vinni az iskola konyhájára a téli étkezésekhez. Az Arktiset Aromit ry (Arktikus Ízek Rt.) a kuopiói egyetemmel készíttetett egy felmérést, mely szerint a finn felnõttek kétharmada jár bogyósgyümölcsöt szedni. Ennek ellenére a hivatásos bogyószedõk száma kevés, minden évben azon szörnyülködik a média, hogyan rohad el termõhelyén az erdõk aranya. Az utóbbi idõben a bogyósokkal foglalkozó vállalkozók megoldást találtak a problémára; külföldi munkaerõt fogadnak, így idén nyáron is több ezer bogyószedõ érkezik többek között Thaiföldrõl, Oroszországból és Ukrajnából. A legértékesebb gyümölcs, a mocsári hamvasszeder szedése már megkezdõdött.

A gondos elõkészítés kellemes bogyószedést garantál. Az erdõk mélyén mindenféle vérszívóval találkozhat az ember, ezért a hosszú nadrág jó választás. A sapka vagy kendõ a fejet védi. Érdemes térképet és iránytût is vinni, ha nem ismerõs erdõbe indul az ember. Térkép a városok idegenforgalmi irodáiban, tömegsport szervezeteinél, de gyakran a könyvtárakban is kapható. Egy kis elemózsia és a termoszban vitt kávé felfrissít a munka szünetében. Akik a teljesítményre hajtanak, fésûs áfonyaszedõ alkalmatossággal is felszerelkezhetnek, de a vasárnapi bogyószedõk e nélkül is jól elboldogulnak. Az erdõben járva nem árt néha hangosan dobogni a lábunkkal, hogy a kígyók elmenekülhessenek elõlünk.

Finnországban mindenütt közel van az erdõ. Még Helsinki parkjaiban is találhatunk bogyós gyümölcsöket, de a legjobb termõhelyek a lakott területeken kívül és a nemzeti parkokban vannak. Nagy forgalmú út közelében nem ajánlott bogyót szedni. Finnországban mindenkinek joga van fizetség nélkül bogyósokat és gombát szedni otthoni felhasználásra attól függetlenül, ki az erdõ tulajdonosa. A földtulajdonostól nem kell tehát engedély, de az udvarokat el kell kerülni és az ott élõk nyugalmát nem szabad megzavarni. Ha valakinek nincs ideje vagy lehetõsége az erdei túrára, a piacokon is beszerezheti a gyümölcsöket.

Finnországban mintegy 40 ehetõ bogyós gyümölcs van, ezek egy része ritka. A leggyakoribbak közé körülbelül 20 faj sorolható. A kerti bogyós gyümölcsök közül a legkedveltebbek az eper, a fekete és piros ribizli, az egres és a málna. A málna vadon is megterem, de rendkívül ritka. Ha szerencséje van az embernek, az erdõben erdei szamócát találhat.

Vörös áfonya Vaccinium vitis-idaea (puolukka)
A vörös áfonya egész Finnországban elterjedt, a legnagyobb mennyiségben szedett vadon termõ gyümölcs. A vörös áfonya sokáig fontos vitaminforrás volt a finnek számára a hosszú téli hónapokban. Az alacsony növésû félcserje a világos helyet kedveli. Tojásdad alakú levelei aprók, bõrszerûek. A vörös áfonya sötét vörös színû termését szeptemberben szedik. Íze savanykás, de finom dzsem, gyümölcspép vagy szörp készíthetõ belõle. Jól tartósítható. Bor és likõr készítésére is alkalmas.

Tõzegáfonya Vaccinium oxococcus, v. macrocarpon (karpalo)
A tõzegáfonya a nedves, nehezen járható mocsaras vidékek növénye, egész Finnországban elõfordul. Késõ õsszel érik, egész az elsõ hó leeséséig szedhetõ, sõt, még a következõ tavasszal is. A mélyvörös tõzegáfonya íze friss, de nagyon savanyú. Ha a természetben nem csípte meg a fagy, érdemes rövid ideig fagyasztóban tárolni, hogy íze megszelídüljön.

Mocsári hamvas szeder Rubus chamaemorus (lakka)
A mocsári hamvas szeder a déli emberek számára igazi csemege. A növény Közép- és Észak-Finnország mocsaraiban és sûrû erdeiben él. Különösen az erdõkben nehéz megtalálni ezt az alacsony növésû cserjét.
A mocsári hamvas szeder Finnország legértékesebb gyümölcse. Bogyói napsárgák, nyár végén érnek be, ízük friss és telt. Magjai meglehetõsen nagyok, a gyümölcs feldolgozásakor érdemes õket eltávolítani. A mocsári hamvas szederbõl készülhet dzsem, pirog, de magában is fogyasztható.

Fekete áfonya Vaccinium myrtillus (mustikka)
A fekete áfonya egész Finnországban elterjedt, az árnyas, kissé nedves erdõk növénye. Termése sötétkék vagy fekete, rendkívül egészséges. Levelei tojásdadok. Júliustól szeptemberig érik. Gyógyszerként is használják. Édes, nedvdús bogyóit süteményekben használják vagy szörpök készítenek belõlük.

Fekete varjúbogyó Empetrum nigrum (variksenmarja)
A varjúbogyó egész Finnországban megterem. Termése a fekete áfonyáéra emlékeztet, de levelei tûlevél-szerûek. Szedése augusztusban kezdõdik. Íze friss és savanykás.
A varjúbogyó meglehetõsen sok C-vitamint tartalmaz, jól tartósítható.
A varjúbogyót ugyanúgy lehet felhasználni, mint a fekete áfonyát, más bogyós gyümölcsökkel is társítható. A háztartásban szörp, pirog, zselé, gyümölcskocsonya készíthetõ belõle.

Hamvas áfonya Vaccinium uliginosum (juolukka)
A hamvas áfonya a fekete áfonyára hasonlít, de íze sokkal gyengébb. Sokkal több C-vitamint és természetes antioxidánst tartalmaz, mint a fekete áfonya vagy más bogyós gyümölcsök. A hamvas áfonya úgy különböztethetõ meg a fekete áfonyától, hogy az utóbbi kékre festi az ember ujjait, míg a hamvas áfonya nem. A hamvas áfonya augusztusban szedhetõ. Ugyanúgy használható, mint a fekete áfonya, de érdemes más, ízesebb gyümölcsökkel vegyíteni.

Madárberkenye Sorbus aucuparia (pihlajanmarja)
A madárberkenye egész Finnországban, fel egészen a Lappföldig megél. Termése vitamindús, rengeteg karotint és C-vitamint tartalmaz.
Bogyóinak íze fanyar, az elsõ éjszakai fagyok után élvezhetõbb, így ezt a bogyót is érdemes egy napra lefagyasztani. A bogyók íze berkenyefánként változó lehet. A berkenye termését is érdemes más gyümölcsökkel keverni, például nagyon jól illik a lágy ízû almához.

Mérgezõ bogyók
Finnországban mérgezõ bogyók is elõfordulnak, ezért ismeretlen bogyótermést nem tanácsos megkóstolni. Szerencsére a mérgezõ termések jól megkülönböztethetõk a fent ismertetett növényektõl.

Receptek bogyós gyümölcsökhöz

Fekete áfonyás tej
A hagyományos nyári finomságot különösen a gyerekek kedvelik. Elkészítése egyszerû: a fekete áfonyát mélytányérban tejjel és cukorral tálalják. Ugyanígy epret is lehet felszolgálni.

Gyümölcskocsonya bogyós gyümölcsökbõl
A gyümölcskocsonyát könnyû elkészíteni, nem drága, finom desszert vagy uzsonna. A fekete áfonyából készült gyümölcskocsonyát hasmenéses betegeknek is szokták adni.

0,5 l higított gyümölcsszörp
2-2,5 evõkanál burgonyaliszt (étkezési keményítõ)
kb. 0,5 l friss bogyós gyümölcs
2-3 evõkanál cukor
A hideg szörpöt és a burgonyalisztet egy edényben alaposan összekeverjük, majd állandó kevergetés mellett addig melegítjük, míg sûrûsödni kezd és megjelennek benne az elsõ buborékok. Azonnal levesszük a tûzrõl, hozzáadjuk a cukrot és a gyümölcsöket. Kis tálakba öntjük és lehûtve tálaljuk.

Gyümölcsös pirog
A gyümölcsös pirog kedvelt nyári sütemény és vendégváró. Használhatunk hozzá fekete, vörös, tõzeg-, és hamvasáfonyát, varjúbogyót, mocsári hamvas szedret vagy ezek keverékét. A vörösáfonyát és a tõzegáfonyát jobban meg kell cukrozni. Savanyúságukat tejszínnel vagy túróval lehet ellensúlyozni, ekkor a töltelékhez egy tojást is adunk.

Pirogkérdésben az emberek két pártra oszlanak - van, aki a kevert tésztára esküszik, van, aki a kelt tésztát kedveli. A kevert tészta elkészítése egyszerûbb és gyorsabb, de sokak szerint a kelt tészta alap a hagyományos és az egyetlen igazi.

Gyümölcsös pirog kelt tésztából

5 dl tej
5 dkg élesztõ
2 dl cukor
2 kávéskanál só
1 evõkanál õrölt kardemum
1 tojás
20 dkg margarin
kb.15 dl liszt
Töltelék:
kb. 12 dl gyümölcs
kb. 1,5 dl cukor, a vörösáfonyához több
kb. 0,5 dl burgonyaliszt (étkezési keményítõ)
Megkenni:
tojás

Az élesztõt belemorzsoljuk a kézmeleg tejbe. Hozzákeverjük a cukrot, a sót, a kardemumot, a tojást és a liszt egy részét. Hozzáadjuk a lágy margarint. Fokozatosan hozzágyúrjuk a maradék lisztet. Kézzel vagy géppel addig gyúrjuk, míg a tészta elválik a kezünktõl vagy a tál szélétõl. Letakarva meleg helyen 20-30 percig kelesztjük.
Lisztezett deszkára borítjuk és átgyúrjuk, hogy a levegõbuborékok távozzanak belõle. A tészta 1/3 részét tepsi nagyságúra kinyújtjuk, sütõpapírral bélelt tepsibe emeljük. A maradék tésztából ujjnyi vastagságú csíkokat sodrunk, hármat-hármat összefonunk úgy, hogy a tepsi széleinek megfelelõ hosszúságú fonatokat kapjunk. A fonatokat a tésztalap széleire illesztjük, megkenjük tojással. A fonatokat a sarkoknál és az oldalakon néhány helyen fogpiszkálóval az alaphoz rögzítjük.
A gyümölcsökhöz keverjük a cukrot és a burgonyalisztet. Ha a gyümölcs nagyon nedves, növeljük a liszt mennyiségét. Ráöntjük a tésztalapra és elegyengetjük. 200 fokos sütõben a középsõ rácson kb. fél óráig sütjük.

Gyümölcspirog kevert tésztából

7,5 dkg margarin
2 dl liszt
0,5 dl cukor
0,5 kávéskanál sütõpor
2 tojássárga
Töltelék:
4 dl (200 g) gyümölcs
cukor

A margarint, a sütõporral elkevert lisztet és a cukrot összekeverjük, morzsaszerû tésztát kapunk. Hozzáadjuk a tojássárgát, jól beledolgozzuk. A tésztát egy cakkos szélû kerek sütõforma aljába és oldalára simítjuk és fél órára hûtõszekrénybe tesszük. A tészta-alapot villával megszúrkáljuk és 175 fokos sütõben kb. 15 percig sütjük. A félig sült tésztára rászórjuk a gyümölcsöket, a tetejét meghintjük cukorral. További 15 percre visszatoljuk a sütõbe.

Berkenyezselé

5 dl aludtej
2 dl tejszín
1 dl cukor
2 evõkanál vaníliáscukor
1,5 dl berkenye összeturmixolva
8 zselatinlap

A zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk. A tejszínt habbá verjük. Az aludtejbe belekeverjük a cukrot, a vaníliáscukrot, az összeturmixolt berkenyét, végül a felvert tejszínhabot. A zselatinból kinyomkodjuk a vizet, kevés forró vízben feloldjuk és a keverékhez öntjük. Megkóstoljuk, elég édes-e, majd tálakba öntjük.
Egy éjszakán át hûtõszekrényben tároljuk. Tejszínhabbal, citromfû levélkékkel és berkenyebogyóval díszítve tálaljuk.

Az oldal nyomtatása

Ez a dokumentum

Utolsó frissítés 2006.07.25.


© Finn Nagykövetség, Budapest | Kapcsolat