Finnország a világ egyik legészakibb országa: Észak-Európában, a 60. és 70. szélességi kör között, a Balti-tenger partján fekszik. Területét tekintve Európa 6. legnagyobb országa: háromszor akkora, mint Magyarország. Bár Észak-Szibériával, Alaszkával és Dél-Grönlanddal fekszik egy szélességi körön, éghajlata azokénál enyhébb, a téli hidegeket enyhítő környező víztömegeknek és a Golf-áramlatnak köszönhetően. A szárazföldön Svédországgal, Norvégiával és Oroszországgal határos, déli szomszédja, Észtország a Finn-öböl túlpartján fekszik.
Finnországban több mint kétszázezer tó van, az ország területének egytizedét víz borítja. A bennük levő vízmennyiség azonban nem túl sok, ugyanis a tavak átlagos mélysége csupán 7 méter. Az összes finn tó vízmennyiségét 235 km³-re becsülik. Az összehasonlítás kedvéért: ez a vízmennyiség elférne Svédország Vänern tóban, a Ladogának pedig csupán negyedét töltené meg. A csekély vízmennyiség miatt tavaink vízállása nagyban függ az időjárástól.
A Finnország alatt fekvő ősmasszívum Eurázsiában a legidősebb, jó 3 milliárd éves. Az ország területének zöme enyhén hullámzó síkvidék, melyet a lecsiszolódott ősmasszívum és a boreális erdők, a tóvidék és erdők borította dombvonulatok alkotnak. Lappföldön a tundrák határozzák meg a táj jellegét.
Az ún. Balti-pajzs emelkedése egyedülálló jelenség. Az emelkedés jelenleg is tart, a Botteni-öböl északi partjainál a legerőteljesebb: az ország területe közel egy méterrel gyarapszik egy évszázad alatt.
Összalapterület 338 145 km2
A földterület nagysága 304 473 km2
Határok:
Svédország 614 km
Norvégia 736 km
Oroszország 1 340 km
Tengeri határ 1 250 km
Összesen 3 940 km
Legnagyobb hosszúság: Hanko-Utsjoki 1 157 km
Legnagyobb szélesség: Närpiö-Ilomantsi 542 km
A legmagasabb pont: Halti 1 328 m
A leghosszabb folyó: Kemijoki 483 km
A legnagyobb tavak:
Saimaa 1 377 km²
Päijänne 1 081 km²
Inari 1 040km²
A legnagyobb tengeri szigetek:
Ahvenanmaa 685 km²
Kemiö 524 km²
A legnagyobb szigetek a tavakban:
Soisalo 1 638 km²
A legalább 500 m² alapterületű tavak száma kb. 188 000, ezek közül 56 000 nagyobb egy hektárnál. Az egy árt meghaladó szigetek száma kb. 179 000.
Forrás:
Finnország éghajlatára az évszakok jól elkülöníthető rendje jellemző: havas, fagyos tél, rövid tavasz, meleg, de rövid nyár és felhős, esős ősz. Az időjárást egymást gyorsan váltó frontok alakítják, amelyek gyakran hoznak esőket. Az éghajlatot kontinentális és óceáni tényezők befolyásolják, ebből adódóan az átlaghőmérséklet 6-10 fokkal meghaladja a Finnországgal azonos szélességi körön fekvő országok átlaghőmérsékletét. A hőmérsékletet növelő tényezők közül a Balti-tengert, és elsősorban a Golf-áramlatot kell kiemelni.
Finnország délnyugati részeiben az átlaghőmérséklet +5 fok, az ország északnyugati területein -2 fok. A legcsapadékosabb időszak a nyár vége - ősz eleje, a legszárazabb pedig március. A csapadék 30-40 százaléka hó formájában hullik. Délkelet-Finnországot két-három hónapig borítja hótakaró, a Lappföldet akár hét hónapig is hó fedheti. A leghidegebb hónap a január, az átlaghőmérséklet Helsinkiben ekkor -6 fok. Finnországban a legnagyobb hideget, -50,5 fokot, Sallában mérték 1985 januárjában. A legmelegebb viszont 1914. július 9-én Turkuban volt, 35,9 fokot mutattak a hőmérők. Az ilyen szélsőséges értékek azonban rendkívül ritkák.
Az észak-finnországi Utsjokiban a Nap korongja 73 napon át nem ereszkedik a horizont alá, ugyanitt télen a sötétség 51 napig tart. A legdélibb település, ahol Szentivánkor egész éjjel gyönyörködhetünk a napkorong szépségében, az Oulutól északra fekvő Haaparanta, de a nyári éjszakák varázsát június-júliusban Finnország legdélibb területein is megtapasztalhatjuk.
A finnek 80 százaléka városokban, vagy azok vonzáskörzetében él. A belső migráció az ország déli területeire az elmúlt években növekedett. Bár Helsinki lakosainak száma csak 561 000 fő (2005-ös adat), a főváros környékén lakik az ország népességének egyhatoda. A főváros közelében fekvő Espoonak 232 000, Vantaanak 187 000, Kauniainennek pedig 8 500 lakosa van. Közép-Európa nagyvárosaihoz viszonyítva a finn főváros környéke és a többi város általában kicsi és laza szerkezetű. A finnekről azt tartják, hogy fél lábbal még az erdőben vannak, így aztán a belvárosban élők is elvárják, hogy parkok, kocogó- és sífutópályák legyenek lakóhelyük közelében.
Nagyobb finn város még Tampere (200 000 lakos), Turku (175 000 lakos) és Oulu (126 000 lakos). 2006 elején 431 település volt az országban, ebből a városok száma 114.
Az uráli nyelvcsalád balti-finn ágához tartozó finn nyelv a magyar után a nyelvcsalád második legnépesebb tagja. A finnugor eredetű szavak mellett sok a svéd vagy orosz kölcsönszó. Ennek nemcsak a földrajzi közelség az oka, hanem az is, hogy az ország svéd illetve orosz fennhatóság alatt is
állt a történelem folyamán, így ez a két nyelv a közigazgatás nyelve is volt. Manapság a legtöbb átvétel az angolból történik.
Finnország hivatalos nyelve a finn és a svéd. Az ország lakosainak valamivel több mint 90 százaléka beszéli a finnt anyanyelveként, a svéd anyanyelvűek aránya 6 százalék. A svéd nyelv hivatalos helyzetének okai a történelemben keresendők: Finnország a XIII. századtól 1809-ig a Svéd Birodalom része volt.
Finnország területének több mint egyharmada az Északi Sarkkörön túl fekszik. Ez a terület a számik (lappok) otthona. A számi nyelv az ország egyik őslakos kisebbségének nyelve. A finnországi számik lélekszáma 6 500 fő, a számi nyelvet mintegy 1 700 fő beszéli anyanyelveként.
Európai mértékkel mérve viszonylag kevés külföldi él Finnországban. Az ország népességének csupán két százaléka külföldi állampolgár. Többségük a fővárosban vagy más nagyvárosban él.
A népesség 20 legnagyobb csoportja anyanyelv szerint (2002. december 31-diki adat):
| finn 4 819 819 | német 3 602 |
| svéd 289 675 | kínai 3 414 |
| orosz 39 653 | török 2 864 |
| észt 15 336 | török 2 864 |
| angol 8 928 | spanyol 2 334 |
| szomáli 8 593 | thai 1 986 |
| arab 7 117 | francia 1 752 |
| albán 4 261 | számi 1 720 |
| kurd 3 926 | perzsa 1 542 |
| vietnami 3811 | lengyel 1 257 |
2002. végén Finnországban 912 magyar származású ember élt. Bővebb információ:
Finnországban 1923 óta teljes vallásszabadság van. A vallásszabadság alkotmányos alapjog, amely szerint az állampolgárnak joga van hitét megvallania és gyakorolnia, továbbá valamilyen vallási közösséghez tartoznia, vagy azoktól távol maradnia.
A 2003-ban elfogadott vallásszabadsági törvény a pozitív vallásszabadság alapjaira épül. A törvény a vallást az egyén választásán túl a közösségi hagyomány részeként értelmezi. Az állam feladata, hogy a vallásszabadság megvalósulásához a feltételeket biztosítsa.
Az ország legnagyobb egyháza az evangélikus egyház. Az ország népességének 83,1 százaléka az evangélikus egyház tagja, egy százalék pedig az ortodox egyházhoz tartozik. A népesség mintegy 13 százaléka nem tartozik egyetlen hivatalos egyházhoz sem.
A kereszténység az első évezred vége előtt érte el az országot. A katolikus egyház létrejötte Erik svéd király és az angol születésű Henrik püspök keresztes hadjáratához kötődik az 1100-as években. Az ország Gusztáv Vasa uralkodása idején vált evangélikussá, mikor a király határozatára egész Svédország - amelyhez Finnország is tartozott akkoriban - államvallása az evangélikus vallás lett.
Az ortodox hatás keletről érte az országot az 1100-as évektől kezdve. Egészen az 1970-es évekig az ortodox vallás az orosz és karjalai családok hagyománya volt.
Miután az utóbbi években a hazafiasság és az evangélikus identitás a nemzetközi hatások eredményeként jelentős változáson ment keresztül, az egyházból kiválók száma csökkent, sőt, számosan kérték felvételüket.
A mai Finnország területére a jégtakaró visszahúzódása után érkeztek az első emberek, akik gyűjtögető, halászó, vadászó életmódot folytattak. A vadban gazdag terület lakói bekapcsolódtak a prémkereskedelembe, ugyanis a IX. században a vikingek kereskedelmi útvonala innen, a Finn-öböl északi partvidékétől vezetett a Ladoga-tavon és a Volga-folyón át Bizáncig.
Az ezredforduló után a finnek a keleti és nyugati kereszténység terjeszkedési törekvéseinek ütközőpontjába kerültek. A svéd keresztes hadjáratok eredményeképpen a svéd király és a katolikus egyház uralma szilárdult meg Finnországban a XIII. században. Ezzel az ország 600 évre a Svéd Birodalom részévé vált.
Svédország Novgoroddal, majd Oroszországgal folytatott állandó csatározásai döntően befolyásolták a finnek életét. Svédország keleti tartományaként Finnországnak csapatokat kellett állítania a király nagyhatalmi háborúihoz. Az ország keleti határai több ízben változtak, tükrözve a mindenkori erőviszonyokat.
A reformáció hatására a XVI. század derekán megkezdődött az egyházi és jogi szövegek finnre fordítása. Mikael Agricola püspök a délnyugati finn nyelvjárásokra építve megteremtette a finn irodalmi nyelv alapjait. Az általa fordított Újtestamentum megjelenésének időpontját, 1548-at tartják a finn nyelv születési időpontjának. Az első teljes finn nyelvű Biblia 1642-ben jelent meg.
A napóleoni háborúk részeként a Svédország és Oroszország között 1808-1809-ben folytatott ún. finn háború következtében Finnország autonóm nagyhercegségként orosz fennhatóság alá került. Az ország közigazgatásának élén a kormányzó állt. Az ország autonóm helyzetének köszönhetően Finnországban fejlődésnek indultak a saját állami intézmények, mint pl. a saját központi bank, posta-, vám- és egészségügyi hivatalok.
A nemzeti ébredés a XIX. század közepén kezdődött Finnországban. Az Elias Lönnrot által szerkesztett nemzeti eposz, a Kalevala 1835-ben jelent meg és nagy hatással volt a finn kultúra további fejlődésére.
Az évszázad végén az orosz politika a meghódított országok irányában egyre szigorúbbá vált. A széleskörű ellenállást kiváltó 1890-es és 1900-as éveket az elnyomás időszakaként tartják számon a finnek.
Az 1917. novemberi oroszországi bolsevik forradalom után előállt lehetőséget kihasználva a finn szenátus december 6-án kiadta a függetlenségi nyilatkozatot. Ez a nap, a függetlenség napja, Finnország nemzeti ünnepe lett. Az orosz csapatok kivonásáról folytatott vita azonban kiélezte a véleménykülönbségeket, és polgárháború tört ki a jobboldali kormánycsapatok és a vörösgárdisták között. A fehérek győzelmével végződő polgárháború lassan gyógyuló sebeket hagyott a finn társadalomban.
1939 novemberének utolsó napján a Szovjetunió megtámadta Finnországot, ezzel kezdetét vette a száz napig tartó téli háború. A finnek Mannerheim marsall vezetésével egyedül hárították el a Szovjetunió hódító törekvéseit, elveszítették azonban az ország délkeleti területét, ahonnan a lakosságot Finnországba evakuálták. Az ún. folytatólagos háborúban, 1941-44-ben a finnek Németország oldalán küzdöttek a Szovjetunió ellen. Bár a szovjeteknek nem sikerült elfoglalniuk az országot, Finnország mégis fegyverszüneti egyezmény aláírására kényszerült, melynek értelmében 1944-45-ben Lappföldről ki kellett űznie a német csapatokat.
A háború utáni új külpolitikai irányvonal jeleként az ország 1955-ben az ENSZ tagja lett. Látványos nemzetközi siker volt az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Helsinkiben 1975-ben. Finnország 1992-ben kérte felvételét az Európai Unióba, majd sikeres népszavazás után 1995. január elsejével az unió tagja lett. 2002-ben a finn márkát az euró váltotta fel fizetőeszközként.
Finnországban a legmagasabb közjogi méltóság a köztársasági elnök, akinek hivatali ideje 6 év. Ugyanaz a személy legfeljebb két egymást követő periódusban töltheti be ezt a tisztséget. A köztársasági elnököt közvetlenül választják. Amennyiben a jelölt az első fordulóban nem kapja meg a szavazatoknak több mint a felét, új forduló következik, amelyben már csak a két legtöbb szavazatot kapott elnökjelölt verseng egymással. A jelenlegi köztársasági elnököt, Tarja Halonent, 2000 februárjában választották meg. Tarja Halonen azt megelőzően többek között külügyminiszter is volt. A köztársasági elnök egyben a fegyveres erők főparancsnoka.
A finn kormánynak élveznie kell az Országgyűlés bizalmát. A Parlament 200 tagját négyévente választják. 2007. március 18-án országgyűlési választások voltak Finnországban, a szavazatok megoszlása a következő lett: Centrumpárt 51 (változás az előző választásokhoz képest -4), Koalíciós Párt 50 (+10), Szociáldemokrata Párt 45 (-8), Baloldali Szövetség 17 (-2) , Zöld Szövetség 15 (+1) , Svéd Néppárt 9 (+1), Kereszténydemokarata Párt 7 (nincs változás), Igazi Finnek 5 (+2), Ahvenanmaa képviselője 1 (nincs változás). A részvételi arány némileg alacsonyabb volt, mint az előző választásoknál, a szavazásra jogosultak 67,8 százaléka élt szavazati jogával, míg az előző alkalommal 69,7%. A képviselők nemek szerinti megoszlása: 84 nő, 116 férfi.
Matti Vanhanen második kormányában a minisztériumok száma változatlan maradt, a miniszterek száma azonban emelkedett. Az új kormányban a 12 minisztériumban most 20 miniszter van, akik közül 12 nő, ami egyedülálló a világon. Új tárca a távközlési lakásügyi, valamint a bevándorlási és Európa-ügyi.
Finnország külpolitikáját a köztársasági elnök irányítja a kormánnyal együttműködve. Ő dönt a más országokhoz fűződő kapcsolatokról, a nemzetközi szervezetekben való részvételről, vagy a velük folytatott tárgyalásokról. A köztársasági elnök minden fontosabb döntését a kormánnyal együtt hozza meg, a kormány előterjesztése alapján. A köztársasági elnök dönt Finnország külpolitikai irányvonaláról, beszédei, nyilatkozatai és más nyilvános fellépései ezáltal a lehető legtekintélyesebb állásfoglalások külpolitikai kérdésekben.
Finnország 1995-ben lett az Európai Unió tagja. A tagság egyértelművé tette és megerősítette az ország nemzetközi helyzetét, Finnország nemzetközi identitásánák részévé vált. Finnország támogatja az unió megerősítését a nemzetközi politika és gazdaság tényezőjeként. A szomszédos országokhoz - a skandináv országok, Oroszország és a balti országok - fűződő viszony fejlesztése kulcsfontosságú. A Balti-tenger térségének jelentősége figyelemre méltó; legnagyobb kereskedelmi partnereink Németország és Svédország.
Finnország egyetlen katonai szövetségnek sem tagja, a békefenntartásban és kríziskezelésben való részvétel azonban a finn biztonságpolitika központi eleme. Finnország számos vonatkozásban részt vesz ebben az együttműködésben: az Európai Unió valamint a NATO Partnerség a békéért programjának keretében, az ENSZ-ben és az EBESZ-ben.
Finnország többek között az alábbi nemzetközi szervezetek tagja:
| ENSZ | Egyesült Nemzetek Szervezete |
| CERN | Európai Részecskefizikai Kutatóközpont |
| ESA | Európai Ûrügynökség |
| FAO | Az ENSZ Élelmezési és Mezõgazdasági Szervezet |
| IAEA | Nemzetközi Atomenergia Ügynökség |
| IFAD | Nemzetközi Mezogazdaság-fejlesztési Alap |
| ILO | Nemzetközi Munkaügyi Szervezet |
| IMF | Nemzetközi Valutaalap |
| ITU | Nemzetközi Távközlési Unió |
| OECD | Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet |
| UNDP | ENSZ Fejlesztési Program |
| UNEP | ENSZ Környezetvédelmi Program |
| UNESCO | ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezet |
| UNICEF | ENSZ Gyermekalap |
| WFP | Világélelmezési Program |
| WHO | Egészségügyi Világszervezet |
| WTO | Világkereskedelmi Szervezet |
| Balti Országok Tanácsa | |
| Európa Tanács | |
| Északi Országok Tanácsa | |
Finnországban több mint 50 olyan folyóirat van, amely heti 4-7 alkalommal, és 160 olyan, mely heti 1-3 alkalommal jelenik meg. A folyóiratok összpéldányszáma 3,3 millió. A folyóiratok példányszámát a népességhez viszonyítva Finnországot "olvasó országnak" tarthatjuk. Ebből a szempontból Finnország Európában Norvégia után a második, a világon pedig Norvégia és Japán után a harmadik helyen áll. A folyóiratok zömét előfizetés útján értékesítik, az újságosoknál történő vásárlás ritkább. Az országban 2 600 folyóiratot regisztráltak, ezek összpéldányszáma 18 millió darab.
Az öt legnagyobb napilap2005-ben
Helsingin Sanomat (példányszám 430 785)
Ilta-Sanomat (195 673)
Aamulehti (136 743)
Iltalehti (130 290)
Turun Sanomat (111 547).
A Finn Yleisradio, az YLE, az ország legnagyobb nemzeti rádió- és televízió társasága. Az YLE közszolgálati társaság, amelyet elsősorban a televízióengedélyek díjaiból finanszíroznak. Az YLE-nek két, az egész országban fogható televíziós csatornája (TV1 és TV2) és 3 digitális csatornája van, valamint 13 rádiócsatornája, amelyeket 25 helyi rádiócsatorna egészít ki. A második legnagyobb televíziós csatorna a reklámokból finanszírozott MTV3. Az 1997-ben alapított Ruutunelonen szintén kereskedelmi csatorna, amely a saját, Nelonen csatornáján sugározza műsorait. A rádióállomások száma meghaladja a tizet. Az YLE-nek három digitális rádiócsatornája van. Az YLE négy országos csatornán sugároz finn nyelvű műsorokat, kettőn svéd nyelvűt, továbbá különböző helyi csatornáin, pl. Lappföldön számi nyelven. A finn tévéműsorokat a TV Finlandia közvetítésével Európa legnagyobb részén fogni lehet, a Radio Finlandia adásai pedig az egész világon hallhatók.
Vissza az oldal elejére
Utolsó frissítés 2009. 07. 27.
