Közvetlenül a tartalomra
Finn Külügyminisztérium

Runeberg - szoborból ember - Finn Nagykövetség, Budapest : Aktuális

FINN NAGYKÖVETSÉG, Budapest

Kelenhegyi út 16/A
1118 Budapest XI, Hungary
Tel. +36-1-279 2500
E-mail: sanomat.bud@formin.fi
Magyarul | Suomi | English | Svenska |  |  | 
Normál betűméretNagyobb betűméret
 
Hírek, 2006.02.01.

Runeberg - szoborból ember

Johan Ludvig Runeberg jelentősége a finn nemzeti öntudat és identitás kialakulásában ugyanolyan fontos, mint két kortársáé, a Kalevalát összeállító Elias Lönnroté és a filozófus, államférfi Johan Vilhelm Snellmané. Manapság Runeberg neve a finn nemzeti és állami szimbólumokkal kapcsolódik össze, a himnusszal és a pori indulóval. Szopori Nagy Lajos irodalmár (1935-2005) előadása 2004. december 5-én hangzott el a Magyar-Finn Társaság finn függetlenség napi ünnepén.

"Annak folyományaként, hogy a kormány előterjesztést nyújtott be a parlamentnek az új államformáról, amely abból az elvből indul ki, hogy Finnország független köztarsaság, a parlament mint a legfőbb hatalom birtokosa a maga részéről úgy határoz, hogy elfogadja ezt az alapelvet, és ugyancsak jóvahagyja, hogy a kormány Finnország állami függetlenségének elnyerése érdekében megtegye azokat az intézkedéseket, amelyeket e célból szükségesnek nyilvánított."

A most idézett veretes jogi szöveg elfogadásával nyilvánította ki a finn parlament 1917. december 6-án az ország függetlenségét. A szavazatarány 100-88 volt, ám ez nem azt jelentette, hogy 88 képviselő a függetlenség kinyilvánítása ellen szavazott. Csupán azt jelentette, hogy ők a másik, a szociáldemokrata előterjesztést kívánták volna támogatni, amely egyetlen mondattal volt bővebb: "Törekedni kell arra, hogy a függetlenség békés úton, az Oroszországgal megkötendő egyezmény útján valósuljon meg."

Nos, amint ismeretes, e mondat mellőzése ellenére is békés úton valósult meg a függetlenség. A finn kormány (a szenátus) delegációja december 29-én érkezett Szentpétervárra, és ott a Népbiztosok Tanácsa - egy napos várakoztatás után - december 31-én aláírta az egyezményt. Ezt január 4-én a Központi Bizottság is jóváhagyta, s még ugyanezen a napon Svéd- és Franciaország elismerte a független Finnországot. Bő egy hét leforgása alatt megérkezett a többi európai ország elismerése is.

87 éve független tehát Finnország, és 85 esztendeje, 1919 óta nemzeti ünnepe a finneknek az idézett nyilatkozat elfogadásának napja. Ezt ünnepeljük most mi is. Több éven át tartó finnországi tartózkodásom során azonban azt kellett látnom, hogy a finnek jóval kevesebb ünnepi beszédet tartanak manapság jeles ünnepeiken, mint mi. Inkább a hagyomány kialakította egyéb formák adják meg náluk az ünnep karakterét. Vagyis az én mostani feladatom inkább a hazai gyakorlatunkat követi. Illetőleg követné, ha egy másik jeles évforduló nem tenné lehetővé, hogy kompromisszumos megoldást válasszak, és szónoklat helyett az előadás műfaja mellett döntsek. A Runeberg-évről van szó: Johan Ludvig Runeberg finnországi svéd költő születésének 200. évfordulójáról. Az a költő ő, aki fontos szerepet játszott a finn nemzeti öntudat és identitás kialakításában: ugyanolyan jelentőset, mint két kortársa: Elias Lönnrot a Kalevalával, Johan Vilhelm Snellman pedig gondolkodói és politikusi tevékenységével. Runeberg neve a mai Finnország olyan nemzeti, állami szimbólumaival kapcsolódik össze, mint az ország himnusza: az imént hallott Hazánk című vers, amelyet a finnek csak Maamme-lauluként emlegetnek. És mint - egriek, figyelem! -a Pori induló című vers. (Ennek az indulónak a 19. század elején komponált zenéje a finn hadsereg díszszemléit, valamint a köztársasagi elnök bizonyos fellépéseit kíserő ünnepi "nyitánymuzsika".) Mindkét költemény az 1808-09-es svéd-finn -orosz háborúról szóló versgyűjteményben, a Stål zászlós regéiben jelent meg: ennek első része 1848-ban, a második 1860-ban látott napvilágot. A himnusz azonban már 1846 nyarán elkészült, sőt ugyanebben az évben hárman már meg is zenésítették: egyik közülük maga a költő volt! A végleges - ma is énekelt - dallam azonban egy negyedik zeneszerző, a Németországból áttelepült Fredrik Pacius műve, akitől a Finn dal (Suomen laulu) címu kórusművet bizonyára sokan ismerik önök közül. A himnusz először 1848. május 13-án, az egyetemistak Flóra napi tavaszünnepén hangzott fel Helsinkiben. Egy német származású zeneszerző dallama az eredeti svéd nyelvű szöveggel a Kalevala országában! Abszurdnak látszik? Nem az! Az ekkoriban még csak a hangját próbálgató finn nyelvű műköltészet nem volt alkalmas arra, hogy a runebergi színvonalon fogalmazza meg mondandóját. Másrészt viszont az évszázadok óta Finnországban élő svédek éppúgy hazájuknak érezték a területet, mint a finnek, így a hozzá való ragaszkodásuk egybeeshetett - egybe is esett - az övékével.

Akad azonban itt a himnusz táján még egy - magyarok számára kiváltképp figyelemre méltó érdekesség is. A Hazánk cimű versben ugyanis nagy valószínűséggel magyar hatásnyomokat is találhatunk: Vörösmarty Szózatáét. A Szózat először 1845-ben egy újságban, majd 1846-ban a Necken kalendáriumban is megjelent svédül, tehát Runeberg ismerhette. A kérdéssel több magyar és finn tanulmány foglalkozott - én most csak pár jellegzetességre utalnék. Az imént, a Hazánk című verset hallgatva nyilván többüknek feltűnt a jambikus sorok azonos ritmusa: "Hazánk, szülőhazánk, te szép" -"Hazádnak rendületlenül" , aztán: "csendüljön föl neved", illetve: "légy híve, oh magyar". Lényeges gondolati közösségre is fölfigyelhettünk: "A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely", illetve: "Tudd meg, hazát csupán egyet kaptál, hol is lehetne hát több néked a világ". Végül pedig mindkét költemény tartóoszlopai a rámutató jellegű névmások, határozószók: "Itt küzdtenek honért .. itt törtek össze rabigát... - Runebergnél pedig: "Itt adta vérét ez a nép, érted itt halt halált" stb.

Ez az utolsó párhuzam azonban fontos különbségre is rávilágít. Vörösmarty konkrét eseménymegnevezéseivel szemben (hős Árpádnak hadai, Hunyadnak karjai) Runeberg általánosságbam szól a vérhullatásról. Érthető: hiszen Finnországnak nem voltak (nem lehettek) saját háborúi: svéd színekben vett részt a harmincéves háborúban, és a svéd-orosz háborúkban is annyi volt a közvetlen érintettsége, hogy esetenként az ő területén folytak a harcok. Runeberg a Stål zaszlós regéivel éppen az 1808-09-es háborúból kívánt lelkesítő "hősi" emléket, mítoszt formálni a bontakozó nemzettudat alakításához, erősítéséhez. Ebben kétségkívül volt némi abszurditás, ugyanis egy rosszul vezetett, vesztes háborúról volt szó. Runeberg öreg zászlósa azonban nem a háború történetét meséli el, hanem egy-egy sikeres csatát, főként pedig egyéni hőstettek, önfeláldozások, helytállások stb. olyan példáit sorakoztatja fel, amelyek hosszú időre alapul szolgálhattak a finn iskolák hazafias neveléséhez. Az a körülmény, hogy a történetek (versek) hősei szinte mind svédek, a mű megjelenese idején még nem okozott semmi problémát. Egyrészt finnek és svédek között nem volt még lényeges feszültség; másrészt az értelmiség az ún. magas kultúrát svédül művelte. Maguk az események finn helyszíneken játszódtak, az pedig, hogy a szereplőknek túlnyomórészt svéd neve van, azért nem volt idegen, mert a hadseregben régtől fogva adtak svéd neveket finneknek is.

A 19-20. század fordulóján azonban új helyzet állt elő. Ekkorra ugyanis megjelent a színen az immár finn nyelvű felsőoktatásban részesült értelmiség. Erre az 1863. évi nyelvrendelet teremtette meg a lehetőséget, amely egyenrangúvá tette a finn nyelvet a svéddel. Igen, jól hallják: a finnt a svéddel! És a századfordulón megindult a családnevek nagy finnesítési (illetve visszafinnesítési) hulláma: ezért is vannak mindmáig finn nevű svédek és - nevet nem változtatott - svéd nevű finnek.

Nos: Runeberg és a Stål zaszlós regéi számára ekkor kezdődött el egy néhány évtizeden át tartó ambivalens korszak. A nagy költő, Eino Leino - aki indulásakor maga sem tudta kivonni magát bizonyos Runeberg-hatás alól - egy 1905-ös beszedében már szembeállítottta a Runeberg-kultuszt a Kalevala-kultusszal, és azt is hangsúlyozta, hogy a Runeberg-életműnek nem a Stål zaszlós regéi, hanem az elbeszélő és tájköltészet az irodalmilag legértékesebb része. Egy másik irásában még keményebben fogalmazott: az 1808-09-es háború "sokkal kevésbé volt szép és tiszteletre méltó, mint amilyennek Runeberg ábrázolta... Egy meghódított országért folyó, két idegen hatalom közti háborúról volt szó... A finn népnek semmi más szerepe nem volt benne, mint hogy ágyútöltelék legyen." Roppant érdekes azután azt a kettősséget megfigyelni, ahogy az 1920-30-as években, a finnek es svédek közti feszültség időszakában kezelték a Runeberg-hagyományt. Egyfelől az 1917-ben függetlenné vált országnak - amely keletről indokoltan félt önállósága veszélyeztetésétől - fontos volt a hazafias, sőt katonás szellem ébrentartása, ezért aztán a Stål zászlós regéi - természetesen finnre fordítva - hangsúlyos szerepet kaptak az oktatásban. Másfelől azonban ugyanezen okból erős volt a finn jelleg és öntudat hangsúlyozása, így aztán 1928-ban még a Runeberg-féle himnusz lecserélésének gondolata is előtérbe került. Fontolgatta ezt az erősen nacionalista Akadémiai Karjala Társaság is, a kezdeményező azonban a Turkui Egyetem lett. Ennek professzora volt a jeles költő, Veikko Antero Koskenniemi, és az ő, Hazánk arca című költeményét kívánták új himnuszként elfogadtatni. Ebben csak az a - mondhatnám - bájos, hogy a négy versszakos költemény teljesen a runebergi formában íródott, s tulajdonképpen az alapvető runebergi gondolatokat fogalmazza újra: az ősök küzdelmeit és figyelő szemét, a táj szépségét, az idekötöttséget és a haza felvirágzását. De - és ezt tartották lényegesnek - benne volt az utalás a zászló kék-fehér színére is ekképpen: "Fehér nyáréjek, kék tavak / földje, szülőhelyünk." Végül azonban a közös bölcsesség az eredeti himnusz megmaradása mellett döntött.

Nem oktalanul. A Hazánk, a Maamme-laulu olyannyira beivódott nemcsak a köz-, de az irodalmi tudatba is, hogy -miként az imént Koskennieminél láthattuk - részben tudatosan, részben mint lappangó ér szinte napjainkig jelen van a finn irodalomban. Mégpedig főleg annak a tájhazafiasságnak a hatása, amely megkülönbözteti a verset Vörösmarty Szózatatól. Runeberg kiváló tájköltőként jelentkezett az 1830-as években, és úgy vette bírtokba a finn tájat, mint Petőfi a miénket Az Alföldben vagy A Tiszában. Runebergnél azonban ez a tájhoz és természethez kötődés a mozgósító, lelkesítő politikai költeményekbe is belekerül. Még emlékezhetünk a Hazánk soraira, szakaszaira: "Völgy és domb nincs drágabb, üdébb" ... majd kesőbb:
Van itt folyó, van keskeny ér,
Zúgók fehérlenek,
Sötét erdőn suhog a szél,
Nyáron fény, télen csillag-éj...

Itt, itt ez a föld, láthatod,
Ha rányitod szemed.
Emeld kezed, s mutathatod
A vizet itt, a partot ott...

Ez az utolsó idézet az a jellegzetes panoráma-kép, amely épp Runebergtől kezdve válik a finn vers és próza kedvelt eszközévé. A Stål zaszlós regéi egy másik versében, a Július ötödike ciműben így beszél a zászlós:

Nézz szét fiam a vízen át,
S szemed előtt egész hazád,
Az ősök hagyta, drága.
Virrat tava éppúgy csodás,
Mint Imátrán a zuhogás,
Mint a Vuoksi gyors árja,
S Saimaa szigetje, mind a száz.

A finn nyelvű irodalom atyjának nevezett Aleksis Kivi az egyik első továbbvivője e panoráma-képnek mind A hét testvér című regényében, mind verseiben, kiváltképp a Finnföld ciműben, amely a Runeberg-himnusznak egyfajta parafrázisa. Hallgassuk csak:

El nem feledhetem soha
kedves mennyboltodat,
nem fölfenylő napod tüzét,
nem fenyvesben a hold színét,
nem a füstöt, a felszökőt
irtásaid fölött.

Most e szép és gazdag vidék
örökre a miénk.
itt hullamzó vetéseink,
amott zöldellő rétjeink,
ott erdeink zord éjjele
s tengereink öve.

Koskenniemire már utaltam - hadd ugorjak végül egy nagyot, hogy a tudat alatti továbbélésre napjainkból is hozzak egy apró példát, amikor a hazafias vers - hogy úgy mondjam - rég kiment a divatból. Mirkka Rekola költőnő 1996-os verse jól mutatja, mi- ként alakult át a patetikus lelkesedés szemérmes, mély érzelemmé:

Hintál a tó, hintál az erdő,
füzikék lila virágai
hintáznak a fejem fölött,
csitítgató napok.
Lengedező füsttel,
fűmagas, szálkás kézírással
ahogy egy gyemek,
ír ez a föld nekem.

Ennyi a vers, és benne a fordított, alulról, a füzikék harangjai alól kibontakozó panoráma.

Modern Runeberg? -kérdezem, s nem csak tréfásan.

A himnuszt, a Maamme-laulut pedig egyre játsszák és éneklik Finnországban, a Stål zászlós regéinek verseit viszont nem szavalják már a diákok. Runeberg szobra szilárdan áll az Esplanadi-parkban, s feje tetején szinte mindig ül egy galamb, körülötte a füvön és a padokon pedig az első tavaszi napsütéstől kezdve a napimádó helsinki öregek és fiatalok tömege.

Az oldal nyomtatása

Ez a dokumentum

Utolsó frissítés 2006.02.15.


© Finn Nagykövetség, Budapest | Kapcsolat